Zihálva ébredt fel álmából, már ki tudja hanyadszorra. Rémálmai voltak. Nem is csoda, az elmúlt napok még egy egyszerű halandó számára is borzalmasak lennének. Alig kapott levegőt. Ahogy felült köhögni kezdett. Beteg volt és nem azért, mert a fiú betegítette meg. Nem a harapástól volt rosszul. Körülbelül egy héttel korábban az egyetemről gyalog indult haza. Utolsó nap volt.
Épp félúton járt a lakása felé, mikor hirtelen eleredt az eső. Ez volt az ő szerencséje! Nem számított rá és nem vitt magával esernyőt mondván, hogy még előtte hazaér. Mióta emberi életet élt és felhagyott a vámpírkodással, nemcsak a jó oldalát élvezhette, hanem a rosszat is. Sajnos az emberek időnként megbetegszenek.
Aznap este a fiú is elment hozzá. Éppen a haját törölgette, mikor váratlanul felbukkant.
Egy sikátor közelében találkozott vele. Éppen áldozatának vérét szívta, jólesően morogva. Nagyot nyelt, de megkockáztatta, hogy elmegy mellettük és ez volt az egyik legrosszabb gondolat, ami évek óta megfordult a fejében.
Megpróbált a lehető legóvatosabban elmenni mellettük, de amint pár lépésre eltávolodott, a fiú eltűnt az áldozattól, aki zihálva csusszant le a fal mentén a földre. Kapkodta a fejét, miközben körbe fordult, hogy tudja hol lehet, de nem látta. Ilyenkor utálta, hogy elnyomta magában a vérszívó démont, de nem tehetett mást. Rettegett attól, hogy olyan sorsra jut, mint akit korábban kóstolgatott.
Nagyot nyelt majd tovább indult. Szíve kihagyott néhány ütemet és lassan kezdett attól félni, hogy kiszakad a mellkasából. Gyorsan szedte a levegőt és pánikolni kezdett. Rémisztő volt áldozatként belecsöppenni egy ilyen jelenetbe. - Már csak pár lépés. - biztatta magát gondolatban és mikor kiért onnan, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem kellett volna.
Ahogy kiért, a vele szemben és jobb oldalán lévő épületeket mérte végig a sóhaj előtt, de a bal oldalára nem nézett. Óvatosan fordította a fejét balra és akkor meglátta a falon guggoló fiút. Kinyitotta a száját, hogy sikíthasson, de egy kéz megakadályozta benne. Szorosan a falhoz préselte. Szemeivel a közelben elsétáló embereket nézte, reménykedve, hogy valamelyikük észreveszi őt, de ez nem történt meg.
Pár pillanattal később feladta a reményt és az őt bámuló fiúra nézett. Szemei vörösen égtek a dühtől, majd a szájára pillantott, ahonnan időközben elkezdte lenyalogatni a vért. A karmazsin színű folyadék élénk színe és illata teljesen elvette az eszét. A benne lévő vérszívó próbált utat találni magának. Összeszedte minden erejét és úgy ahogy szokta ismét elnyomta magában. A következő pillanatban azon kapta magát, hogy egyáltalán nem küzd az őt fogva tartó vámpír ellen.
Mélyen belenézett azokba az izzó szemekbe és szinte rögtön elfogta a félelem. Most nem volt olyan szórakoztató a másik oldalon lenni, mint korábban. Amint komolyabban pánikolni kezdett volna, hirtelen furcsán kezdte érezni magát. Olyan volt, mintha elbűvölték volna. Még sosem érzett ilyet, mindenesetre tetszett neki a dolog és végig tudta mi következik.
A fiú megnyalta ajkait, egyik kezét a derekára fonta rá, másik ugyanúgy a száján pihent, majd hirtelen eltűnt a látóteréből. A következő pillanatban fejét jobb oldalra fordította és megérezte, ahogy mohón végignyal rajta a nyelvével a kulcscsontjától egészen a füléig. Zihálni kezdett a hirtelen jött érzéstől, majd nemsokkal később teste ívbe feszült a gerincén végigfutó fájdalomtól, mikor fogai a bőrébe mélyedtek.
Kezeit felemelve mellkasánál próbálta taszigálni a fiút, de ő csak még szorosabbra fonta a karját körülötte. Mivel ez nem hatott, vergődni kezdett. Ezzel elérte, hogy elhajoljon a nyakától, de csak annyi időre, hogy azzal a kezével, amivel korábban a derekát ölelte felnyomja az övéit a feje fölé, aztán ismét a nyakára tapadt. Nem adta fel és még jobban küzdeni kezdett, válaszul pedig csak még közelebb préselte magát támadója hozzá.
Próbált olyan helyzetbe kerülni, hogy le tudja magáról lökni, de nem volt már hozzá ereje, mert ahogy a vért szipolyozta ki belőle, fokozatosan gyengülni kezdett, végül pedig megadta magát. Kis idővel később érezte, hogy a száját betapasztó kéz lejjebb csúszott a derekára, hogy stabilabban tudja őt tartani. Könnyek gyűltek a szemében és arra sem volt ereje, hogy felemelje a kezét és letörölje őket, mikor legördültek az arcán, egyenesen a fiúra.
Támadója ekkor abbahagyta a szipolyozást és ránézett. - Kérlek. - suttogta erőtlenül. - Többet ne. - Alig volt magánál és küzdött az ébren maradásért. Újabb könnyek találtak utat maguknak, amiket egy most már forró kéz szárított fel az arcáról. Már tudta milyen az, ha valakit akarta ellenére kóstolnak meg és elbájolják. Korábban élvezett minden egyes percet, míg valakivel ezt csinálta, de egyáltalán nem volt erőszakos, sőt... Hagyta, hogy áldozata döntse el akarja vagy sem.
Halványan érzékelte, hogy a fiú az ölébe veszi, majd elsötétült minden előtte. Mikor magához tért, a lakásában volt és a saját ágyában feküdt. Szaggató fejfájással ült fel, majd amikor eszébe jutottak a nemrég történtek, idegesen kapkodta a fejét. Lassan csusszant az ágy szélére és kászálódott ki onnan. A sötétítőkkel elhúzott ablakhoz ment, hogy elhúzhassa azokat. Ahogy az anyaggal játszott, hirtelen erős fénnyel találta magát szemben.
Fájdalmasan nyöszörögve tette a kezeit a szeme elé, hogy lassan hozzá szokathassa őket. Hátra lépett, egészen az ágyáig, majd leült rá és a földet nézegette. Percekkel később csoszogott ki a fürdőbe, hogy megnézze a fiú által ejtett sebeket a nyakán. A mosdókagylóhoz sietett, megnedvesített egy kisebb törölközőt és azzal kezdte tisztogatni a sebet és a környékét.
Emlékeiből a fiú közeledő léptei zökkentették ki. Nagyot nyelt, mikor meglátta vörösen izzó szemeit. Hirtelen köhögni kezdett, ezzel kiejtve kezéből a törölközőt. Szédülni kezdett. Elveszítette az egyensúlyát és a földön kötött volna ki, ha a fiú nem kapja el. Felváltva fázott és melege volt. Fájdalom járta át a testét és nyöszörögni kezdett tőle.
Mintha kihúzták volna alóla a talajt, majd azt érezte, hogy lefektetik az ágyba. - Kérlek, csak most hagyj. - Amint kimondta a mondatot, rögtön el is aludt. Mikor legközelebb felébredt, már sötét volt odakint. Megpróbált kikelni az ágyból és akkor vette észre a vizes ruhákat a csuklóján, bokáján, homlokán és a nyakán. Mellkasára tette a kezét, mert alig kapott levegőt.
Néhány pillanatra rá két hűvös kezet érzett meg a vállán. - Jobban vagy? - simított végig az arcán. Még mindig forró volt. Megrázta a fejét, majd kikászálódott az ágyából. Kiment a szobából, le a lépcsőn, míg a konyháig nem ért. A hűtőből hűs üdítőért nyúlt, de rögtön meg is állt, amint megpillantott néhány zacskó vért. Vérszívó énje azonnal követelni kezdte az élénk vörös és folyékony nedűt.
Nagyot nyelt, majd semmi mást nem hallott, ahogy a szíve őrülten zakatolni kezd a és a vér áramlását az ereiben. Valami túlvilági hang visszhangzott. - Igyál! Légy az, aki vagy. - Zihálni kezdett. A hang egyre jobban csábította. Finoman a csomaghoz érintette az egyik ujját, amire néhány csepp vér került. Szemei azonnal éjfeketévé váltak, majd másik kezével kivette az üdítőt. Bezárta a hűtőt és amikor visszafordult, lenyalta ujjairól a vért.
Szinte érezte, hogy a fiú mögötte áll. Igyekezett ismét elnyomni magában vámpír énjét és mikor sikerült, levegővétele visszatért a normál iramba. Visszatért a lüktető fejfájása is, de a köhögése elmúlt. Reszketve nyúlt a felső szekrény ajtajához és vette ki a lázcsillapítót. Bevett a szájába egyet, majd néhány korty üdítővel fejét kicsit hátravetve lenyelte.
Mikor kifújta a levegőt, megérezte a fiú ajkait a nyakán. Bosszúsan sóhajtott és próbálta lefejteni magáról Chanyeol karjait, de ő csak szorosabbra fonta őket. Mielőtt belemélyedtek volna fogai a nyakába, lerázta magáról és felszaladt a szobájába, de rögtön azután, hogy bezárta az ajtót, Chanyeol elkapta és a falhoz nyomta.
- Mondtam, hogy ne küzdj, különben fájni fog!
- Chanyeol, kérlek.... - hebegte a könnyeivel küszködve. Nem akarta, hogy megtudja mit tett az imént.
- Sajnálom... - suttogta, mielőtt a nyakához hajolt és belé mélyesztette a fogait.
Zokogni kezdett a rátörő fájdalomtól. Mellkasára tette a kezét és taszigálni kezdte, ahogy ilyenkor mindig, de esélye sem volt. Gyorsan fogyott az ereje és hamarosan minden elsötétült előtte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése