2013. június 28., péntek

Cruel Intentions 4.fejezet (+18)

Az életéért rohant, hiszen a családja bárkinél és bárminél fontosabb volt, a fiú pedig hozzátartozott. Mikor megérkezett, Hannibal-t éppen körbevették és egyszerre többen is rátámadtak. Elszakadt nála a cérna és hagyva, hogy vérszívó énje eluralkodjon rajta, bevetette magát a harc kellős közelébe. Míg igyekezett mindenkit eltávolítani "gyermeke" közeléből, az egyikük valahogy közelebb férkőzött és megsebesítette.

Egyetlen pillanatig sem habozva ott termett, bal kezével megragadta a nyakát, majd egy gyors mozdulattal a falnál kötött ki vele. A férfi arcára kiült a fájdalom és kikerekedtek a szemei, mikor felismerte őt. - Mit akarsz, mit csináljak vele? - Hannibal láthatóan élvezte a dolgot, mert gonosz mosoly jelent meg az arcán.

- Kérlek, ne öljetek meg. - köhögte a férfi, akit éppen fojtogatott.

- Pofa be! - morgott rá és még erősebben szorította meg a torkát. Visszafordult a fiúhoz. - Tehát?

Hannibal csak kacsintott egyet. - Rád bízom. - A válasz miatt mosolyognia kellett. Érezte, hogy a fiú csodálattal nézi minden egyes mozdulatát pont úgy, ahogy régen. Képtelen volt visszafogni magát. Másik kezével megragadta a támadó egyik karját, majd lassan húzni kezdte. A sötét kis utca szinte visszhangzott az üvöltésétől. Addig húzta, míg a csont eltörött és a hús szakadni nem kezdett, majd a kar elvált a testtől. Vére habosan bugyogva ömlött ki a helyéről.

Kegyetlensége hosszú évek után úgy tűnik ismét kielégülésre lel. Ördögi kacaj hangzott fel ismeretlen túlvilági hangon a szájából. Kezet cserélve ujjai felkúsztak a vámpír másik csuklójára, majd megragadta és azt is lassan húzni kezdte, de ez lassabban ment, mert minden pillanatát kiakarta élvezni. A hús ezúttal még hangosabban szakadt szét és a csont reccsenése is jelezte a végét.

Újabb vértócsa jelent meg. A férfiben már alig maradt élet, de ő tovább akarta folytatni. Társai ámulva egyszerre elborzadva és csodálva figyelték őt. Mikor rájuk nézett, megugrottak és rémülten néztek rá. Ismét mosolyognia kellett. - Így jár az, aki Hatcher-re támad! - figyelmeztette őket, majd öklét átütötte áldozata testén és egyetlen mozdulattal kihúzta a szívét belőle. Az élettelen test hangosan puffant a földön.

Tett pár lépést, majd a szervet átadta a fiúnak. A holttest még élő társai fejüket vesztve menekültek el a helyszínről. Hannibal tudta, hogy csak rá vár, ezért belemélyesztette fogait a szívbe és minden cseppjét mohón szívta magába, majd átadta neki. Mielőtt még léphetett volna, közelebb húzta magához és csókra invitálta. Ahogy kinyitotta a száját, hogy beengedje nyelvét a szájába, hirtelen édesen ismerős ízt érzett meg. A vámpír vére volt.

Igyekezett gyorsan lenyelni, mert tudta, hogy figyelik. Néhány perc után elhajolt tőle és szorosan átölelte. A félelem most jutott el a tudatáig és erre a teste is reagált. - Te reszketsz. Jól vagy? - Hiába próbált, nem tudott válaszolni, inkább szorosabbra fonta karjait a fiú teste körül.

Sehun-hoz és Luhan-hoz csatlakozott Chanyeol is, de neki nem tetszett a látvány, hogy Jan-t ismét a férfivel találja. Már indulni akart, hogy szétválassza őket, de a két fiú megállította. Mit tudhatnak ők a lányról, amit neki nem mondhatnak el? Várjunk! Az elmúlt három hétben, míg nem találta a lányt, ők folyamatosan csak védték és emlékeztetni próbálták, hogy egy húsdarab, amit kedve szerint harapdálhat. Nagyot nézett, mikor a többiek félrevonták és távolabb húzták. Először nem értette miért, majd meghallotta a lányt és a srácot alig 1 méterre tőlük beszélgetni.

- Nem jössz fel hozzám? - hangzott fel Hannibal szájából a kérdés.

Meggondolandó ajánlatot kapott, de nem tehette, mert Chanyeol már így is ki lehet akadva, hogy éppen akkor hagyta ott, mikor már készültek tovább lépni. Furcsa mód már nem félt a fiútól, sőt... egyre inkább vonzódott hozzá és ez riasztó volt számára. Hogy lehet pont abba beleesni, aki minden alkalommal akarata ellenére csapolta meg és egyetlen gyengéd pillanattól alig várni, hogy vele lehessen? - Ümmmm... csábító, de vendégem van.

- Akkor nem tartalak fel. - kacsintott rá és ismét mosolyognia kellett. Hihetetlen volt, hogy ennyi év kihagyás után is ennyire ragaszkodnak egymáshoz. Most érezte igazán, hogy mennyire hiányzott ez a gyengéd kapcsolat az életéből. Hogy lehetett ennyire bolond, hogy csak úgy éltek egymás közelében és a gyász miatt teljesen eltolta magától? - Ezúttal nem így lesz. - ígérte meg magának.

- Hívj ha kellek. - mondta még utoljára, mielőtt eltűnt volna. A fiú csak bólogatott és integetett. Séta közben eszébe jutottak az eddig elszenvedett csókok Chanyeol-tól. Ujjaival végigsimított a nyakán, ahonnan ismét eltűntek a sebek, hála a ma esti akcióját. Percekig simogatta, majd rátért a csuklójára.

Még nem akart visszamenni. Gondolkodni akart kicsit, mert nem akarta meggondolatlanul a karjaiba vetni magát. Ujjai ismét a nyakán kalandoztak, mikor a gyengéd csókokra gondolt, amit akkor kapott, mikor az ágyban feküdtek, majd ajkait érintette meg. Zavarodottnak érezte magát. Melyik az igazi Chanyeol? Az, aki kegyetlen és bármilyen áron eléri amit akar vagy az, aki gyengéd és szenvedélyes?

A házához közel egy épületnél állt meg és gondterhelten sóhajtva vetette magát neki a falának. Most mit tegyen? Mi van, ha nincs már ott? Mikor észrevette, hogy mit csinál, rögtön körülnézett, majd remélve, hogy senki sem látta, elindult a háza felé. Ahogy belépett, rögtön a fiút kezdte el keresni. - Chanyeol.... itt vagy? - nem jött válasz.

Szomorúan sétált a hűtőhöz és vette tudomásul, hogy semmi sincs benne üdítőn kívül. Hová tűnt a vér? Chanyeol megitta míg távol volt? Nem gondolkodott tovább, magához vette a pénztárcáját és leszaladt a közelben lévő szupermarketbe. Részben emiatt vette meg a házat, mert a többivel ellentétben ez a szupermarket éjjel-nappal nyitva volt.

Nem győzött válogatni mindenből, amire csak szüksége lehetett. Hat nagy tele szatyorral tért vissza. Mindent elpakolt a helyére és csak azt hagyta kint, amiből főzni fog. Hús előkészítés közben kieresztette magából a még benne maradt vért. Nagyot nyelt, de nem esett kétségbe, de nagyot nyelt. Felbontott egy üveg bort, kiöntött magának egy keveset az előkészített pohárba, majd töltött bele a vérből is. Jólesően sóhajtott fel, mikor az édes íz keveredett szájában a kicsit savanykással.

Lassan kortyolgatta, majd a sütemény tésztáját kevergette. Imádott főzni, de ez iránti kedve is elszállt közel hat éve. Éppen adagolta a sütőpapírra, mikor zajt hallott. Nem zavartatta különösebben magát, mert tudta, hogy úgyis kiderül ki jár nála. Alaposan megszórta a sütiket csokival és mandulával, majd betette a sütőbe. Éppen megakart fordulni, mikor beleütközött valakibe.

Gyorsan felemelte tekintetét és akkor látta meg Chanyeol-t. - Jézus! Ne csinálj ilyet többet. - Kifújta a tüdejében rekedt levegőt és a gáztűzhelyhez ment. Megkavarta és megkóstolta az ételt, majd amikor úgy vélte, hogy elkészült, elzárta alatta a lángot. Letette a kendőt a helyére és már indulni akart a lenti fürdőszobába, hogy betegye a mosógépbe a koszos cuccokat, de a fiú megállította.

A legközelebbi falhoz nyomta, kezeit pedig feltolta a feje fölé. Chanyeol vörösen izzó szemekkel nézett rá és tekintetéből ugyanaz a vadság tükröződött, mint korábban, mikor akarata ellenére ivott belőle. Jól tudta mi következik. Lehunyta a szemeit és várta, hogy a fogai a nyakába mélyedjenek. Résnyire nyitotta ajkait, hogy azon vegyen levegőt, de a következő pillanatban a fiú puha ajkait érezte meg a sajátján. Először nem tudta mit tegyen. Hagyta, hogy ízlelgesse őket, míg le nem tért a nyakára. Tehát hallgatott rá és kellemesebb módon próbálja rávenni, hogy hagyja a vérét venni.

Képtelen volt türtőztetni magát. Mikor Chanyeol ismét a szájához közeledett, egyetlen mozdulattal a nyakára tapadt és nyelvével rásegítve csókolni kezdte a bőrét. Válaszul a fiú ajkait egy halk nyögés hagyta el és lazított a szorításon a csuklójánál. Kihasználta a lehetőséget és kirángatta karjait a karmaiból. Egyik kezével a hajába túrt, a másikkal magához ölelte.

Chanyeol kezei eközben a nadrágjánál munkálkodtak. A következő pillanatban lerángatta róla a nadrágját, majd míg ő a nyakával volt elfoglalva egy halk cuppanást hallott és egy kéz a bugyijába csusszant. Egy nedves ujj kezdett körözni a csiklójánál, amitől azonnal felnyögött. Elhajolt tőle és vadul birtokba vette ajkait. Hatalmasat sikított, mikor a fiú ujjai utat találtak lejjebb és belé hatoltak. Hátravetette a fejét és próbált visszatartani egy újabb sikolyt, amikor a sütő órája pittyegni nem kezdett jelezve, hogy kész a süti.

Chanyeol megkegyelmezett neki és hagyta, hogy odamenjen és kivegye az édességet és elzárja a sütőt. Az asztalra támaszkodott és szemeit lehunyva úgy próbált lenyugodni, de nem hagyták. A következő pillanatban Channie az ölébe kapta és felvitte a szobájába. Lefektette az ágyra és újra ajkaira tapadt. Nem tudott tovább várni, inkább maga alá gyűrte és megszabadította a felesleges ruhadarabjaitól. Elé tárult a fiú hatalmas keménysége, amitől nagyot kellett nyelnie. Bár rajta még mindig volt egy bugyi, mozgatni kezdte a csípőjét úgy, ahogy nemsokkal korábban és a válasz ugyanaz volt. Egy hangos nyögés.

Nem sokáig élvezhette az irányítást, mert a fiú fordított a helyzeten és ujjait ismét a csiklójára csúsztatta. Megragadta a takarót és beharapta alsó ajkát, hogy csendben tarthassa magát. Hiába, mert két ujját máris belé csúsztatta. Képtelen volt másra, mint nyögésekre. Hamarosan kezdett megfeszülni a teste és ezt a fiú is érezte. - Méééééég! - nyögte egyre hangosabban, de legnagyobb szomorúságára a fiú megállt és a kezét is elhúzta tőle.

Nemsokkal később két kart érzett meg a derekára fonódni és megemelte őt, hogy könnyebben hozzáférjen. Chanyeol csípője könyörtelenül lendült előre, ő pedig hátravetette a fejét, mikor belé hatolt. Mindkettejük száját hangos nyögések hagyták el. Pár perc múlva éhesen követelőző ajkakat érzett meg a nyakán pont ott, ahol megszokta harapni, de most nem bánta. Ismét kéjesen sikoltott  fel, mikor fogak mélyedtek a bőrébe. Rég érezte már ezt.

Érezte, hogy ivás közben a fiú lelassít, ami cseppet sem tetszett neki. Elégedetlenül kezdett nyöszörögni, majd egy kétségbeesett nyögés jött ki a száján. - Ne hagyd abba! - Kérését azonnal teljesítették. Chanyeol gyorsan és keményeket lökött, megvadítva ezzel mindkettőjüket. Egyik kezét becsúsztatta a testeik közé, ujjaival a csiklóján kezdett körözni, a másikkal még mindig a fejénél támaszkodott, miközben tartotta a tempót.

Reszketni kezdett a gyönyör első hullámaitól. Nem szokott hozzá, hogy valaki egyszerre kétféle módon okozzon neki örömöt, pláne nem így. Forróság járta át a testét, majd megfeszült a fiú alatt és egy hangos nyögéssel elélvezett. A fiú még lökött párat, torkából mély nyögés jött fel, aztán fáradtan hullott rá. Szorosan ölelték egymás és próbálták lenyugtatni magukat. Az utolsó, amit érezett az volt, hogy Chanyeol gyengéden megcsókolja, majd kihúzódik belőle, magukra húzza a takarót és visszafekszik a mellkasára. Ezután minden elsötétült előtte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése