Az életéért rohant, hiszen a családja bárkinél és bárminél fontosabb volt, a fiú pedig hozzátartozott. Mikor megérkezett, Hannibal-t éppen körbevették és egyszerre többen is rátámadtak. Elszakadt nála a cérna és hagyva, hogy vérszívó énje eluralkodjon rajta, bevetette magát a harc kellős közelébe. Míg igyekezett mindenkit eltávolítani "gyermeke" közeléből, az egyikük valahogy közelebb férkőzött és megsebesítette.
Egyetlen pillanatig sem habozva ott termett, bal kezével megragadta a nyakát, majd egy gyors mozdulattal a falnál kötött ki vele. A férfi arcára kiült a fájdalom és kikerekedtek a szemei, mikor felismerte őt. - Mit akarsz, mit csináljak vele? - Hannibal láthatóan élvezte a dolgot, mert gonosz mosoly jelent meg az arcán.
- Kérlek, ne öljetek meg. - köhögte a férfi, akit éppen fojtogatott.
- Pofa be! - morgott rá és még erősebben szorította meg a torkát. Visszafordult a fiúhoz. - Tehát?
Hannibal csak kacsintott egyet. - Rád bízom. - A válasz miatt mosolyognia kellett. Érezte, hogy a fiú csodálattal nézi minden egyes mozdulatát pont úgy, ahogy régen. Képtelen volt visszafogni magát. Másik kezével megragadta a támadó egyik karját, majd lassan húzni kezdte. A sötét kis utca szinte visszhangzott az üvöltésétől. Addig húzta, míg a csont eltörött és a hús szakadni nem kezdett, majd a kar elvált a testtől. Vére habosan bugyogva ömlött ki a helyéről.
Kegyetlensége hosszú évek után úgy tűnik ismét kielégülésre lel. Ördögi kacaj hangzott fel ismeretlen túlvilági hangon a szájából. Kezet cserélve ujjai felkúsztak a vámpír másik csuklójára, majd megragadta és azt is lassan húzni kezdte, de ez lassabban ment, mert minden pillanatát kiakarta élvezni. A hús ezúttal még hangosabban szakadt szét és a csont reccsenése is jelezte a végét.
Újabb vértócsa jelent meg. A férfiben már alig maradt élet, de ő tovább akarta folytatni. Társai ámulva egyszerre elborzadva és csodálva figyelték őt. Mikor rájuk nézett, megugrottak és rémülten néztek rá. Ismét mosolyognia kellett. - Így jár az, aki Hatcher-re támad! - figyelmeztette őket, majd öklét átütötte áldozata testén és egyetlen mozdulattal kihúzta a szívét belőle. Az élettelen test hangosan puffant a földön.
Tett pár lépést, majd a szervet átadta a fiúnak. A holttest még élő társai fejüket vesztve menekültek el a helyszínről. Hannibal tudta, hogy csak rá vár, ezért belemélyesztette fogait a szívbe és minden cseppjét mohón szívta magába, majd átadta neki. Mielőtt még léphetett volna, közelebb húzta magához és csókra invitálta. Ahogy kinyitotta a száját, hogy beengedje nyelvét a szájába, hirtelen édesen ismerős ízt érzett meg. A vámpír vére volt.
Igyekezett gyorsan lenyelni, mert tudta, hogy figyelik. Néhány perc után elhajolt tőle és szorosan átölelte. A félelem most jutott el a tudatáig és erre a teste is reagált. - Te reszketsz. Jól vagy? - Hiába próbált, nem tudott válaszolni, inkább szorosabbra fonta karjait a fiú teste körül.
Sehun-hoz és Luhan-hoz csatlakozott Chanyeol is, de neki nem tetszett a látvány, hogy Jan-t ismét a férfivel találja. Már indulni akart, hogy szétválassza őket, de a két fiú megállította. Mit tudhatnak ők a lányról, amit neki nem mondhatnak el? Várjunk! Az elmúlt három hétben, míg nem találta a lányt, ők folyamatosan csak védték és emlékeztetni próbálták, hogy egy húsdarab, amit kedve szerint harapdálhat. Nagyot nézett, mikor a többiek félrevonták és távolabb húzták. Először nem értette miért, majd meghallotta a lányt és a srácot alig 1 méterre tőlük beszélgetni.
- Nem jössz fel hozzám? - hangzott fel Hannibal szájából a kérdés.
Meggondolandó ajánlatot kapott, de nem tehette, mert Chanyeol már így is ki lehet akadva, hogy éppen akkor hagyta ott, mikor már készültek tovább lépni. Furcsa mód már nem félt a fiútól, sőt... egyre inkább vonzódott hozzá és ez riasztó volt számára. Hogy lehet pont abba beleesni, aki minden alkalommal akarata ellenére csapolta meg és egyetlen gyengéd pillanattól alig várni, hogy vele lehessen? - Ümmmm... csábító, de vendégem van.
- Akkor nem tartalak fel. - kacsintott rá és ismét mosolyognia kellett. Hihetetlen volt, hogy ennyi év kihagyás után is ennyire ragaszkodnak egymáshoz. Most érezte igazán, hogy mennyire hiányzott ez a gyengéd kapcsolat az életéből. Hogy lehetett ennyire bolond, hogy csak úgy éltek egymás közelében és a gyász miatt teljesen eltolta magától? - Ezúttal nem így lesz. - ígérte meg magának.
- Hívj ha kellek. - mondta még utoljára, mielőtt eltűnt volna. A fiú csak bólogatott és integetett. Séta közben eszébe jutottak az eddig elszenvedett csókok Chanyeol-tól. Ujjaival végigsimított a nyakán, ahonnan ismét eltűntek a sebek, hála a ma esti akcióját. Percekig simogatta, majd rátért a csuklójára.
Még nem akart visszamenni. Gondolkodni akart kicsit, mert nem akarta meggondolatlanul a karjaiba vetni magát. Ujjai ismét a nyakán kalandoztak, mikor a gyengéd csókokra gondolt, amit akkor kapott, mikor az ágyban feküdtek, majd ajkait érintette meg. Zavarodottnak érezte magát. Melyik az igazi Chanyeol? Az, aki kegyetlen és bármilyen áron eléri amit akar vagy az, aki gyengéd és szenvedélyes?
A házához közel egy épületnél állt meg és gondterhelten sóhajtva vetette magát neki a falának. Most mit tegyen? Mi van, ha nincs már ott? Mikor észrevette, hogy mit csinál, rögtön körülnézett, majd remélve, hogy senki sem látta, elindult a háza felé. Ahogy belépett, rögtön a fiút kezdte el keresni. - Chanyeol.... itt vagy? - nem jött válasz.
Szomorúan sétált a hűtőhöz és vette tudomásul, hogy semmi sincs benne üdítőn kívül. Hová tűnt a vér? Chanyeol megitta míg távol volt? Nem gondolkodott tovább, magához vette a pénztárcáját és leszaladt a közelben lévő szupermarketbe. Részben emiatt vette meg a házat, mert a többivel ellentétben ez a szupermarket éjjel-nappal nyitva volt.
Nem győzött válogatni mindenből, amire csak szüksége lehetett. Hat nagy tele szatyorral tért vissza. Mindent elpakolt a helyére és csak azt hagyta kint, amiből főzni fog. Hús előkészítés közben kieresztette magából a még benne maradt vért. Nagyot nyelt, de nem esett kétségbe, de nagyot nyelt. Felbontott egy üveg bort, kiöntött magának egy keveset az előkészített pohárba, majd töltött bele a vérből is. Jólesően sóhajtott fel, mikor az édes íz keveredett szájában a kicsit savanykással.
Lassan kortyolgatta, majd a sütemény tésztáját kevergette. Imádott főzni, de ez iránti kedve is elszállt közel hat éve. Éppen adagolta a sütőpapírra, mikor zajt hallott. Nem zavartatta különösebben magát, mert tudta, hogy úgyis kiderül ki jár nála. Alaposan megszórta a sütiket csokival és mandulával, majd betette a sütőbe. Éppen megakart fordulni, mikor beleütközött valakibe.
Gyorsan felemelte tekintetét és akkor látta meg Chanyeol-t. - Jézus! Ne csinálj ilyet többet. - Kifújta a tüdejében rekedt levegőt és a gáztűzhelyhez ment. Megkavarta és megkóstolta az ételt, majd amikor úgy vélte, hogy elkészült, elzárta alatta a lángot. Letette a kendőt a helyére és már indulni akart a lenti fürdőszobába, hogy betegye a mosógépbe a koszos cuccokat, de a fiú megállította.
A legközelebbi falhoz nyomta, kezeit pedig feltolta a feje fölé. Chanyeol vörösen izzó szemekkel nézett rá és tekintetéből ugyanaz a vadság tükröződött, mint korábban, mikor akarata ellenére ivott belőle. Jól tudta mi következik. Lehunyta a szemeit és várta, hogy a fogai a nyakába mélyedjenek. Résnyire nyitotta ajkait, hogy azon vegyen levegőt, de a következő pillanatban a fiú puha ajkait érezte meg a sajátján. Először nem tudta mit tegyen. Hagyta, hogy ízlelgesse őket, míg le nem tért a nyakára. Tehát hallgatott rá és kellemesebb módon próbálja rávenni, hogy hagyja a vérét venni.
Képtelen volt türtőztetni magát. Mikor Chanyeol ismét a szájához közeledett, egyetlen mozdulattal a nyakára tapadt és nyelvével rásegítve csókolni kezdte a bőrét. Válaszul a fiú ajkait egy halk nyögés hagyta el és lazított a szorításon a csuklójánál. Kihasználta a lehetőséget és kirángatta karjait a karmaiból. Egyik kezével a hajába túrt, a másikkal magához ölelte.
Chanyeol kezei eközben a nadrágjánál munkálkodtak. A következő pillanatban lerángatta róla a nadrágját, majd míg ő a nyakával volt elfoglalva egy halk cuppanást hallott és egy kéz a bugyijába csusszant. Egy nedves ujj kezdett körözni a csiklójánál, amitől azonnal felnyögött. Elhajolt tőle és vadul birtokba vette ajkait. Hatalmasat sikított, mikor a fiú ujjai utat találtak lejjebb és belé hatoltak. Hátravetette a fejét és próbált visszatartani egy újabb sikolyt, amikor a sütő órája pittyegni nem kezdett jelezve, hogy kész a süti.
Chanyeol megkegyelmezett neki és hagyta, hogy odamenjen és kivegye az édességet és elzárja a sütőt. Az asztalra támaszkodott és szemeit lehunyva úgy próbált lenyugodni, de nem hagyták. A következő pillanatban Channie az ölébe kapta és felvitte a szobájába. Lefektette az ágyra és újra ajkaira tapadt. Nem tudott tovább várni, inkább maga alá gyűrte és megszabadította a felesleges ruhadarabjaitól. Elé tárult a fiú hatalmas keménysége, amitől nagyot kellett nyelnie. Bár rajta még mindig volt egy bugyi, mozgatni kezdte a csípőjét úgy, ahogy nemsokkal korábban és a válasz ugyanaz volt. Egy hangos nyögés.
Nem sokáig élvezhette az irányítást, mert a fiú fordított a helyzeten és ujjait ismét a csiklójára csúsztatta. Megragadta a takarót és beharapta alsó ajkát, hogy csendben tarthassa magát. Hiába, mert két ujját máris belé csúsztatta. Képtelen volt másra, mint nyögésekre. Hamarosan kezdett megfeszülni a teste és ezt a fiú is érezte. - Méééééég! - nyögte egyre hangosabban, de legnagyobb szomorúságára a fiú megállt és a kezét is elhúzta tőle.
Nemsokkal később két kart érzett meg a derekára fonódni és megemelte őt, hogy könnyebben hozzáférjen. Chanyeol csípője könyörtelenül lendült előre, ő pedig hátravetette a fejét, mikor belé hatolt. Mindkettejük száját hangos nyögések hagyták el. Pár perc múlva éhesen követelőző ajkakat érzett meg a nyakán pont ott, ahol megszokta harapni, de most nem bánta. Ismét kéjesen sikoltott fel, mikor fogak mélyedtek a bőrébe. Rég érezte már ezt.
Érezte, hogy ivás közben a fiú lelassít, ami cseppet sem tetszett neki. Elégedetlenül kezdett nyöszörögni, majd egy kétségbeesett nyögés jött ki a száján. - Ne hagyd abba! - Kérését azonnal teljesítették. Chanyeol gyorsan és keményeket lökött, megvadítva ezzel mindkettőjüket. Egyik kezét becsúsztatta a testeik közé, ujjaival a csiklóján kezdett körözni, a másikkal még mindig a fejénél támaszkodott, miközben tartotta a tempót.
Reszketni kezdett a gyönyör első hullámaitól. Nem szokott hozzá, hogy valaki egyszerre kétféle módon okozzon neki örömöt, pláne nem így. Forróság járta át a testét, majd megfeszült a fiú alatt és egy hangos nyögéssel elélvezett. A fiú még lökött párat, torkából mély nyögés jött fel, aztán fáradtan hullott rá. Szorosan ölelték egymás és próbálták lenyugtatni magukat. Az utolsó, amit érezett az volt, hogy Chanyeol gyengéden megcsókolja, majd kihúzódik belőle, magukra húzza a takarót és visszafekszik a mellkasára. Ezután minden elsötétült előtte.
2013. június 28., péntek
2013. június 26., szerda
Cruel Intentions 3.fejezet
Annyira elmerült a vér édes ízében, hogy észre sem vette a közelben leselkedő Chanyeol-t. Volt egy hely a szomszédos épületnél, ahonnan jól rá lehetett látni az asztalra, ahol ők ketten voltak. Nyelve egyre lassabban bökdöste a szivárgó sebet, majd végül elengedte és lehunyta a szemét. Nekidőlt az asztalnak és próbálta lenyugtatni magát. Teljesen elborította elméjét az extázis, amit mindig akkor érzett, ha éhségét sikerült csillapítania vagy teljesen elűznie.
Hannibal elégedett mosollyal nézett rá, mikor kinyitotta a szemeit. Vágytól elködösült tekintete egy pillanat alatt elvarázsolta. Nem gondolkodott, csak hagyta, hogy Hannibal vadul vegye birtokba ajkait és reagált is rá. Csók közben felültette az asztalra, majd ledöntötte és a nyakára tapadt. Akaratlanul is felszakadtak ajkairól a sóhajok, amiket próbált elnyomni. Mikor legközelebb felnézett, a fiú már a nadrágját oldotta ki. Visszadőlt és várta, hogy végre megtörténjen.
Nemsokkal később megragadta a combjait, hogy közelebb húzhassa magához, majd egy apró, de kellemesen feszítő érzés kerítette hatalmába és fejét egy hangos nyögés közepette vetette hátra. Lehunyta szemeit és hagyta, hogy a fiú mozogni kezdjen. Teljesen extázisba esett, majd amikor fogak mélyedtek a nyakába, egy kéjes sikoly hagyta el a száját. Egyszerre lebegett, mintha szabadon engedték volna a ketrecéből és szédült. Testét hamarosan forróság járta át. Nem bírta tovább. Teste remegni kezdett, majd fejét hátravetette és minden elsötétült előtte.
Ki tudja mennyi idő után, de lassan ébredezni kezdett. Sötét volt odakint, mellette csak egy kis lámpa adott némi fényt. Ahogy felült az ágyban, ismeretlen helyen találta magát. Mi történt vele? Csuklóin, bokáin, a nyakán és a homlokán borogatások voltak. Még nem száradtak meg teljesen. Szíve kihagyott néhány ütemet. Lenézett a takaróra. A rajta lévő huzat ismerős volt. Gyorsan leszedte magáról a borogatásokat, majd miután kitakarózott és felnézett, Hannibal-t látta az ágy szélén ülni.
- Már azt hittem fel sem ébredsz. - hallotta meg a fiú suttogását.
- Meddig voltam eszméletlen?
- Kb három hétig. - A válasz teljesen meglepte. - Tüdőgyulladásod volt. A doki nemrég ment el. - A hirtelen jött információtól szóhoz sem tudott jutni. Hálás volt a fiúnak. Közelebb húzódott hozzá és megcsókolta.
- Köszönöm.
Hannibal elmosolyodott. Kikelt az ágyból és bement a fürdőbe, a fiú pedig követte őt. A nyakát és a csuklóját vizsgálgatta. Kikerekedtek a szemei, mikor semmi nyomukat nem találta. Könny szökött ki a szeméből és halkan sírni kezdett. - Még ember vagy. - A hangjától azonnal megugrott. - Csak ember vértől változol vissza. Vámpír vérrel kordában tudod tartani.
Tudta, hogy igazat beszél. Annak idején voltak időszakok, mikor az emberi vér ízétől megőrült és akkor csillapította vérszomját társai vagy más vámpírok vérével. Pár órával később már úton volt a saját lakása felé. Elevenebbnek érezte magát, mint valaha. Kiélesedett érzékei miatt úgy látta a világot, mint azelőtt. Nem törődött semmivel, csak bement a házba, bezárta maga mögött az ajtót. Felsietett az emeletre, beszaladt a szobájába és beállt a zuhany alá. Még sosem esett neki ilyen jól.
Teljesen elmerült az érzésben és nem vette észre a felé közeledő sötét alakot. - Chanyeol. - Nem tudta miért, de a fiú neve szökött ki a száján. Addig ismételgette, míg valaki meg nem ragadta és a fülke falához nem nyomta. Először egy meztelen testet látott maga előtt, hatalmas ágaskodó férfiassággal, majd ahogy felemelte a fejét, meglátta a fiút. Szemei izzottak és az éhségen kívül vad, elemi vágyat látott bennük. Reszketni kezdett, karjait a fiú nyaka köré fonta és a sajátjához húzta.
Hangosan felnyögött, mikor azok a fogak belemélyedtek a bőrébe és lehunyt szemekkel élvezte, ahogy szürcsölő hanggal ivott minden kortyot. Pár perccel később eltolta magától. Kilépett a zuhany alól, megtörölközött és felöltözött, de szinte rögtön utána újra rátapadt a sebre a nyakán. Olyan volt, mintha elkábították volna. Nem volt ereje nyitva tartani a szemeit, de amikor pár pillanatra megtudta tenni, utcai fényeket látott és a kocsik hangját hallotta. Minden bizonnyal úton vannak valahol.
Amikor érezte, hogy lefektetik, ismét kinyitotta a szemeit és Chanyeol alakját látta, amint elhagyja a helyiséget. Olyan volt, mintha hallucinálna. Meztelenül találta magát egy ágyban, a fiú pedig felé közelített. Odalent ugyanolyan nagy volt, mint korábban a zuhany alatt. Lélegzetvisszafojtva várta, hogy mit lép legközelebb. - Chanyeol. - Hangosan nyögte a nevét, miközben hátravetette a fejét a párnán.
Két fiú rontott be a hangokra. Egyikük Chanyeol volt, a másikban mintha Sehun-t vélte volna felfedezni. Az egész teste égett, gondolatai pedig üvöltöttek az őt kínzó vágytól. Ágyékát lüktető fájdalom járta át, amitől megragadta a takarót, hátravetette a fejét, összeszorította a szemeit és hangosan nyögni kezdett.
- Mit csináltál vele? - Érezte, hogy a fiú végigsimít a karján.
- Semmit!
- Mennyit ittál belőle? - Sehun hangja ezúttal kicsit dühös volt.
- Csak annyit, hogy elkábuljon és.... - a fontos résznél beharapta alsó ajkát. - ... és megitattam a véremmel.
Sehun kikerekedett szemekkel meredt az idősebbre. - Normális vagy? - Nem mondott többet, csak kitakarta őt, derekáig tolta a ruháját és lehúzta a bugyiját.
- Mit csinálsz? - Chanyeol hangjából sütött az aggodalom és a nem tetszés. - Ő az enyém! Ne csináld!
- Akkor tedd meg te! Vagy azt akarod, hogy Kai csinálja? Tudod mi lesz, ha Kris megérzi a vágya illatát? - ennyit hallott a beszélgetésükből, mielőtt elsötétült volna minden előtte.
Arra ébredt, hogy valaki a combját cirógatja, majd egy nedves ajkat érzett a bőrén. Testét ismét elborította a forróság és egy hangos nyögés szakadt fel ajkairól. Néhány perc után felkelt és kiment a többiekhez. Úgy tett, mintha nem látta és hallotta őket, majd elindult a kijárat felé és hazáig meg sem állt. Alaposan leellenőrizte az ajtókat és ablakokat, majd a szobájába ment és befészkelte magát az ágyába.
Nem tudott aludni, így tovább fészkelődött, pontosabban akart, mert az ágy közepén akkor is elnyomta az álom, ha nem tudott aludni. Bal oldalán feküdve, az ablakom kikémlelve fészkelte magát centiméterről centiméterre, de beleütközött egy meleg testbe. Nagyot nyelt, majd lassan hátrafordult és Chanyeol-lal találta magát szemben. - Te mit keresel itt? - csattant fel. - Kifelé!
- Nagyon vicces. - látta meg a mosolyt a fiú arcán. Mivel Hannibal közelebb juttatta régi énjéhez, ezért el is felejtette, hogy emberként él és kicsit tart tőle. Kiakart mászni az ágyból, de nem engedte. Egyetlen mozdulattal visszanyomta az ágyra és a csípőjére ült, hogy moccanni se tudjon. Kezeivel taszigálni és lökdösni kezdte, de elkapta őket és a feje fölött kötöttek ki.
A nyakához hajolt. Cseppet sem tetszett neki, így fészkelődni kezdett. - Eszedbe se jusson! - Szokásához híven, most is figyelmen kívül hagyta a fenyegetést. Ajkai a nyakára simultak és gyengéden megszívták a bőrét. Akaratlanul is kicsalt belőle egy jóleső sóhajt. A fiú folytatta csókjainak elhintéseit, de megakadályozta benne, mikor ujjaival a hajába túrt, majd bele is ragadt és elrántotta onnan.
A fiú válaszul csak közelebb hajolt és nyelvével finoman végignyalt résnyire nyitott ajkain. Ez kezdte megvadítani. Hangosan belenyögött a szájába, mikor beszívta alsó ajkát. Próbálta türtőztetni magát, de amikor Chanyeol gyengéden összeérintette a szájukat, elveszítette az önuralmát. Szorításán enyhített a hajában és egyetlen mozdulattal keveredett fölé. Kicsit meglepődött, hogy hagyta, de ezzel most nem törődött.
Megcsókolta a fiút. Egészen addig apró puszikat lehelt ajkaira, míg bele nem melegedtek, majd feljebb elmélyítette a csókot, miközben kimászott a lába közül és az ölébe fészkelte magát. Csak még jobban elvette az eszét, mikor megérezte Chanyeol kicsinek cseppet sem mondható keménységét neki préselődni a szeméremdombjának. Mozgatni kezdte a csípőjét, amitől az alatta lévő belenyögött a csókba. Elhagyta ajkait, felült és nadrágjának övével kezdett bíbelődni, miközben két kar fonódott a derekára.
Vágytól elködösült elméjén úgy hatolt át telefonjának pittyegése, mint egy kés pengéje. Kimászott az öléből és elindult lefelé a lépcsőn, a bejáratnál felvette a cipőjét, majd kiszaladt a házból. Nem is figyelt a háta mögé, inkább csak telefonjával a kezében szaladt tovább. A vonalban Hannibal és éppen bajban volt. Alig egy utcára tőle akadt össze Sehun-nal ás Luhan-nal. Nem állt meg velük beszélgetni, csak szaladt, ők pedig utána.
Hannibal elégedett mosollyal nézett rá, mikor kinyitotta a szemeit. Vágytól elködösült tekintete egy pillanat alatt elvarázsolta. Nem gondolkodott, csak hagyta, hogy Hannibal vadul vegye birtokba ajkait és reagált is rá. Csók közben felültette az asztalra, majd ledöntötte és a nyakára tapadt. Akaratlanul is felszakadtak ajkairól a sóhajok, amiket próbált elnyomni. Mikor legközelebb felnézett, a fiú már a nadrágját oldotta ki. Visszadőlt és várta, hogy végre megtörténjen.
Nemsokkal később megragadta a combjait, hogy közelebb húzhassa magához, majd egy apró, de kellemesen feszítő érzés kerítette hatalmába és fejét egy hangos nyögés közepette vetette hátra. Lehunyta szemeit és hagyta, hogy a fiú mozogni kezdjen. Teljesen extázisba esett, majd amikor fogak mélyedtek a nyakába, egy kéjes sikoly hagyta el a száját. Egyszerre lebegett, mintha szabadon engedték volna a ketrecéből és szédült. Testét hamarosan forróság járta át. Nem bírta tovább. Teste remegni kezdett, majd fejét hátravetette és minden elsötétült előtte.
Ki tudja mennyi idő után, de lassan ébredezni kezdett. Sötét volt odakint, mellette csak egy kis lámpa adott némi fényt. Ahogy felült az ágyban, ismeretlen helyen találta magát. Mi történt vele? Csuklóin, bokáin, a nyakán és a homlokán borogatások voltak. Még nem száradtak meg teljesen. Szíve kihagyott néhány ütemet. Lenézett a takaróra. A rajta lévő huzat ismerős volt. Gyorsan leszedte magáról a borogatásokat, majd miután kitakarózott és felnézett, Hannibal-t látta az ágy szélén ülni.
- Már azt hittem fel sem ébredsz. - hallotta meg a fiú suttogását.
- Meddig voltam eszméletlen?
- Kb három hétig. - A válasz teljesen meglepte. - Tüdőgyulladásod volt. A doki nemrég ment el. - A hirtelen jött információtól szóhoz sem tudott jutni. Hálás volt a fiúnak. Közelebb húzódott hozzá és megcsókolta.
- Köszönöm.
Hannibal elmosolyodott. Kikelt az ágyból és bement a fürdőbe, a fiú pedig követte őt. A nyakát és a csuklóját vizsgálgatta. Kikerekedtek a szemei, mikor semmi nyomukat nem találta. Könny szökött ki a szeméből és halkan sírni kezdett. - Még ember vagy. - A hangjától azonnal megugrott. - Csak ember vértől változol vissza. Vámpír vérrel kordában tudod tartani.
Tudta, hogy igazat beszél. Annak idején voltak időszakok, mikor az emberi vér ízétől megőrült és akkor csillapította vérszomját társai vagy más vámpírok vérével. Pár órával később már úton volt a saját lakása felé. Elevenebbnek érezte magát, mint valaha. Kiélesedett érzékei miatt úgy látta a világot, mint azelőtt. Nem törődött semmivel, csak bement a házba, bezárta maga mögött az ajtót. Felsietett az emeletre, beszaladt a szobájába és beállt a zuhany alá. Még sosem esett neki ilyen jól.
Teljesen elmerült az érzésben és nem vette észre a felé közeledő sötét alakot. - Chanyeol. - Nem tudta miért, de a fiú neve szökött ki a száján. Addig ismételgette, míg valaki meg nem ragadta és a fülke falához nem nyomta. Először egy meztelen testet látott maga előtt, hatalmas ágaskodó férfiassággal, majd ahogy felemelte a fejét, meglátta a fiút. Szemei izzottak és az éhségen kívül vad, elemi vágyat látott bennük. Reszketni kezdett, karjait a fiú nyaka köré fonta és a sajátjához húzta.
Hangosan felnyögött, mikor azok a fogak belemélyedtek a bőrébe és lehunyt szemekkel élvezte, ahogy szürcsölő hanggal ivott minden kortyot. Pár perccel később eltolta magától. Kilépett a zuhany alól, megtörölközött és felöltözött, de szinte rögtön utána újra rátapadt a sebre a nyakán. Olyan volt, mintha elkábították volna. Nem volt ereje nyitva tartani a szemeit, de amikor pár pillanatra megtudta tenni, utcai fényeket látott és a kocsik hangját hallotta. Minden bizonnyal úton vannak valahol.
Amikor érezte, hogy lefektetik, ismét kinyitotta a szemeit és Chanyeol alakját látta, amint elhagyja a helyiséget. Olyan volt, mintha hallucinálna. Meztelenül találta magát egy ágyban, a fiú pedig felé közelített. Odalent ugyanolyan nagy volt, mint korábban a zuhany alatt. Lélegzetvisszafojtva várta, hogy mit lép legközelebb. - Chanyeol. - Hangosan nyögte a nevét, miközben hátravetette a fejét a párnán.
Két fiú rontott be a hangokra. Egyikük Chanyeol volt, a másikban mintha Sehun-t vélte volna felfedezni. Az egész teste égett, gondolatai pedig üvöltöttek az őt kínzó vágytól. Ágyékát lüktető fájdalom járta át, amitől megragadta a takarót, hátravetette a fejét, összeszorította a szemeit és hangosan nyögni kezdett.
- Mit csináltál vele? - Érezte, hogy a fiú végigsimít a karján.
- Semmit!
- Mennyit ittál belőle? - Sehun hangja ezúttal kicsit dühös volt.
- Csak annyit, hogy elkábuljon és.... - a fontos résznél beharapta alsó ajkát. - ... és megitattam a véremmel.
Sehun kikerekedett szemekkel meredt az idősebbre. - Normális vagy? - Nem mondott többet, csak kitakarta őt, derekáig tolta a ruháját és lehúzta a bugyiját.
- Mit csinálsz? - Chanyeol hangjából sütött az aggodalom és a nem tetszés. - Ő az enyém! Ne csináld!
- Akkor tedd meg te! Vagy azt akarod, hogy Kai csinálja? Tudod mi lesz, ha Kris megérzi a vágya illatát? - ennyit hallott a beszélgetésükből, mielőtt elsötétült volna minden előtte.
Arra ébredt, hogy valaki a combját cirógatja, majd egy nedves ajkat érzett a bőrén. Testét ismét elborította a forróság és egy hangos nyögés szakadt fel ajkairól. Néhány perc után felkelt és kiment a többiekhez. Úgy tett, mintha nem látta és hallotta őket, majd elindult a kijárat felé és hazáig meg sem állt. Alaposan leellenőrizte az ajtókat és ablakokat, majd a szobájába ment és befészkelte magát az ágyába.
Nem tudott aludni, így tovább fészkelődött, pontosabban akart, mert az ágy közepén akkor is elnyomta az álom, ha nem tudott aludni. Bal oldalán feküdve, az ablakom kikémlelve fészkelte magát centiméterről centiméterre, de beleütközött egy meleg testbe. Nagyot nyelt, majd lassan hátrafordult és Chanyeol-lal találta magát szemben. - Te mit keresel itt? - csattant fel. - Kifelé!
- Nagyon vicces. - látta meg a mosolyt a fiú arcán. Mivel Hannibal közelebb juttatta régi énjéhez, ezért el is felejtette, hogy emberként él és kicsit tart tőle. Kiakart mászni az ágyból, de nem engedte. Egyetlen mozdulattal visszanyomta az ágyra és a csípőjére ült, hogy moccanni se tudjon. Kezeivel taszigálni és lökdösni kezdte, de elkapta őket és a feje fölött kötöttek ki.
A nyakához hajolt. Cseppet sem tetszett neki, így fészkelődni kezdett. - Eszedbe se jusson! - Szokásához híven, most is figyelmen kívül hagyta a fenyegetést. Ajkai a nyakára simultak és gyengéden megszívták a bőrét. Akaratlanul is kicsalt belőle egy jóleső sóhajt. A fiú folytatta csókjainak elhintéseit, de megakadályozta benne, mikor ujjaival a hajába túrt, majd bele is ragadt és elrántotta onnan.
A fiú válaszul csak közelebb hajolt és nyelvével finoman végignyalt résnyire nyitott ajkain. Ez kezdte megvadítani. Hangosan belenyögött a szájába, mikor beszívta alsó ajkát. Próbálta türtőztetni magát, de amikor Chanyeol gyengéden összeérintette a szájukat, elveszítette az önuralmát. Szorításán enyhített a hajában és egyetlen mozdulattal keveredett fölé. Kicsit meglepődött, hogy hagyta, de ezzel most nem törődött.
Megcsókolta a fiút. Egészen addig apró puszikat lehelt ajkaira, míg bele nem melegedtek, majd feljebb elmélyítette a csókot, miközben kimászott a lába közül és az ölébe fészkelte magát. Csak még jobban elvette az eszét, mikor megérezte Chanyeol kicsinek cseppet sem mondható keménységét neki préselődni a szeméremdombjának. Mozgatni kezdte a csípőjét, amitől az alatta lévő belenyögött a csókba. Elhagyta ajkait, felült és nadrágjának övével kezdett bíbelődni, miközben két kar fonódott a derekára.
Vágytól elködösült elméjén úgy hatolt át telefonjának pittyegése, mint egy kés pengéje. Kimászott az öléből és elindult lefelé a lépcsőn, a bejáratnál felvette a cipőjét, majd kiszaladt a házból. Nem is figyelt a háta mögé, inkább csak telefonjával a kezében szaladt tovább. A vonalban Hannibal és éppen bajban volt. Alig egy utcára tőle akadt össze Sehun-nal ás Luhan-nal. Nem állt meg velük beszélgetni, csak szaladt, ők pedig utána.
2013. június 25., kedd
Cruel Intentions 2.fejezet
Mikor magához tért már éjszaka volt. Miután Chanyeol-nak hála bealudt a vérveszteségtől, rémálmai voltak. Megint. Bármennyire is rosszul esett neki, hogy ennyire kihasználja, képtelen volt feladni ezt az életet, noha lassan az agyára megy állandóan követelőző szája. A plafont bámulta. Kicsit jobbra fészkelődött, hogy feje teljesen a párnán legyen. Mit tehetett vele az a bolond, miután elájult?
Riadtan ült fel az ágyban és semmivel sem törődve takarta ki gyorsan magát. Ugye nem? Nem. Egy ujjal sem ért hozzá. A póló és a rövidnadrág ugyanolyan állapotban volt rajta, mint ahogy korábban. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább így nem bántotta. Kezét a nyakához kapta. Az érintéstől azonnal sajogni kezdett. Eluralkodott rajta a düh és már majdnem túlvilági erővel vágott maga elé az ágyra. - Köszönöm, Chanyeol.
- Mit is? - hallotta meg mélyen búgó hangját a tőle nem messze lévő fotelből.
- Még mindig itt vagy? - húzta el a száját. - Megkaptad, amit akartál, így el is mehetsz!
- Ne parancsolgass! - hajolt hozzá közelebb. - Akkor megyek el, amikor akarok.
Néhány pillanatra megrémült vörösen izzó szemeitől, majd olyan nyugodtsággal bámult rá, amitől a fiúnak mosolyognia kellett. Közelebb húzódott hozzá, hogy lássa még mindig olyan bátor-e, mint korábban és a tekintete nem változott. Érezte, hogy lassan a nyakához hajol, majd finoman végignyal rajta. - Eszedbe se jusson! - Hiába parancsolt rá, nem hatott. A hajába túrt, majd minden erejét összeszedve elhúzta onnan.
Chanyeol izzó szemeiben dühöt látott, de nem engedhette meg magának, hogy megrémüljön. Erőt merített régi énjéből, de a fiúnak ez sem állta útját. - Eressz! - próbálta kikövetelni, hogy hagyja abba.
A fiú morogni kezdett, majd megragadta azt a kezét, amivel a hajába túrt. - Ne ellenkezz, úgy kevésbé fáj. - A következő pillanatban felkapta a csuklóját és belemélyesztette fogait. Minden egyes kortynál elégedetten morgott.
Rángatni kezdte a kezét, de csak még szorosabban fogta. - Chanyeol, kérlek. - Utat engedett a könnyeinek. - Megígérted! - Ez a hangsúly végre észhez térítette a fiút és eltávolodott tőle. Azonnal kipattant az ágyból, majd leszaladt a lépcsőn és a bejárati ajtóig meg sem állt. Kinyitotta, de ki már nem tudott lépni rajta, majd egy kar visszarántotta.
Szembe találta magát Chanyeol-lal, de ezúttal közel sem volt olyan mérges, mint korábban. Nagyot nyelt, mikor közelebb húzódott hozzá és ezúttal nem a nyakához hajolt. Alig néhány centire volt tőle. A homlokához hajolt és egy apró csókot lehelt rá. Zavartan pislogott, majd miután a fiú elvált tőle, felemelte a kezét és cirógatni kezdte az arcát.
Nem lepte meg, mikor ismét a nyakához hajolt és ezúttal hagyta is. Egy régi érzést dédelgetett magában, mikor még vámpírként hagyta, hogy egyik családtagja igyon a véréből. Először tőle is félt, majd amikor gyengédséget mutatott felé, megenyhült és élvezte, miközben belekóstolt. Tudod..... van kellemesebb mód is, hogy rábírj egy lányt.... - ahogy ismét a nyelvével bökdöste a nyakán lévő sebet, felnyögött. - ... arra, hogy ihass a véréből.
Elhajolt a nyakától, amint ujjaival gyengéden a hajába túrt, de nem ragadott bele, csak időnként a tartóját is simogatta. Mélyen a szemeibe nézett és résnyire nyitotta ajkait, hogy mondhasson valamit, de ehelyett a fiú csak végignyalt rajtuk. - Akarlak. - suttogta a szájába.
Hangosan sóhajtott egyet, majd hátravetette a fejét, hogy jobb hozzáférést biztosítson neki. Ahelyett, hogy ismét megharapta volna, inkább apró csókokat lehet az apró pontszerű sebekre. Kicsit eltávolodott tőle, körmeivel felmarta saját nyakán a bőrét és kérdően meredt rá.
Úgy nézett a fiúra, mintha a halálos ítéletét közölte volna vele és látszódott rajta, hogy cseppet sem tetszik neki, hogy nem akar rátapadni a sebre. Könnyek gyűltek ismét a szemében, nem akarta megtenni, holott tudta, hogy akarata ellenére is rá fogja kényszeríteni, de reménykedett benne, hogy mégis megkegyelmez neki. Hiába.
Rettegett attól, hogy a fiú vérének íze kicsalja belőle a vérszívó szörnyeteget, ezért küzdeni kezdett vele. A mellkasát taszigálta és időnként ütögette is, hogy térjen észhez, de nem volt szerencséje. A következő pillanatban megragadta a tarkóját és száját erősen rányomta a szivárgó sebre. Erősebben kezdett kapálózni, ahogy a fiú vére a szájába csorgott. Néhány pillanattal később már nem állt ellen, sőt, a nyaka köré fonta a kezét és rátapadt a sebre.
Mikor észrevette mit csinál, ellökte magától a fiút és a konyhába ment. Zihálni kezdett, a vér száguldozott az ereiben, érzékei kezdtek kiélesedni és a szemfogai is kezdtek megnyúlni. Reszketni kezdett, de akárhogy próbált uralkodni rosszabbik énjén nem járt sikerrel. Mikor felemelte a fejét, meglátta fekete szemeit az ablakban. Néhány pillanat múlva két kart érzett meg maga körül. - Ne érj hozzám. - morogta semmivel sem törődve.
- Mindjárt vége. - suttogta a fülébe mélyen búgó hanggal.
Ez volt az utolsó, amit hallott, mielőtt minden elsötétült előtte. Mikor legközelebb kinyitotta a szemét, a nap lemenőben volt és Chanyeol-t sem látta a közelében. Ahogy felült az ágyban, meglepetten vette észre, hogy elmúlt a köhögése és a tüdejét sem érezte már annyira nehéznek. A láza is lejjebb ment és úgy érezte magát, mintha semmi baja sem lenne. Gyorsan bemasírozott a fürdőbe, lezuhanyzott, fogat mosott, megfésülködött, majd felöltözött kényelmes cuccokba és elindult a Bloodlust klubba.
Egész úton szédült. Megállt pár lépésre a bejárattól, hogy erőt gyűjthessen.
Mélyeket sóhajtott, majd amikor jobban lett, megigazította a ruháját és tovább indult a bejárat felé. Az ajtóban álló biztonsági őrök azonnal meghajoltak előtte és kinyitották előtte az ajtót. Ez sosem változott. Jól tudták, hogy emberi életet él, mégis ugyanúgy tisztelték és szerették, mint korábban. Nem szólt senkihez, csak lazán intett az ismerős arcoknak, akik üdvözölték őt a távolból. Nem állt meg beszélgetni, csak az iroda felé vette az irányt.
Be sem kellett kopognia, mert egy ismerős arc nyitotta ki az ajtót előtte és invitálta be. Mintha legalább ezer éve nem látta volna a fiút, úgy ölelte át. Nem más várta őt, mint vérvonalának egyik tagja Gaspard vagy ahogy a természetfeletti világban ismerik, Hannibal. Hosszú percekig ölelték egymást, és mikor elengedték egymást, a fiú az ölébe kapta és lefektette az ott lévő kanapék egyikére, ő pedig egy pár méterre lévő asztalra könyökölt.
- Még mindig szarul nézel ki. - Hannibal szájából ezek a szavak nem sértőek voltak számára, hanem szívmelengetőek. Volt egy bizonyos nyelv, amin jól megértették egymást még akkor is, ha nem beszéltek. Egyedül ő tudta hogy kellett leállítani, ha tombolt.
- Kösz. - húzta mosolyra a száját. Nem akarta lefutni a felesleges köröket, hiszen jól tudta mi a helyzet vele. Annak ellenére, hogy emberként élt, megvolt a kötelék közöttük.
- Hiányzol. - a fiú szemeiben könyörgést vélt felfedezni. Kétségbeesettebbet, mint eddig bármikor. Egy kósza könnycsepp gördült végig az arcán.
- Te is nekem. - válaszolta és jól tudta hogy értette Hannibal. Túlságosan is jól ismerte már ahhoz. - Emlékszel, mikor találkoztunk? Tomboltál. - mosolyogva törölte le arcáról a könnyeket. - Rosszabb voltál még nálam is.
- És te megmutattad nekem a helyes utat.
- Imádtam vámpír lenni, de Justin-nal az is eltűnt. - tudta, hogy a hangjából süt a fájdalom és az elégedetlenség, de a fiú előtt nem titkolta soha. Mellette mert elesett lenni és nem hallgatott el előle semmit.
- Nagyon fáj? - a kérdés nem lepte meg egyáltalán. Nem bízott a hangjában és a sírás is fojtogatta a torkát, így elintézte egy bólintással. - Változz vissza!
A kijelentése teljesen váratlanul érte. - Tessék?
- Légy az, aki régen voltál! Ne sanyargasd magad tovább!
- Hannibal. - Hiába próbálta csitítani, a fiúból megállás nélkül dőltek a szavak.
Nem bírt tovább feküdni. A fiú elérte, hogy még rosszabbul érezze magát, mert ő magányos és hiányolja régi énjét. Lassan lépkedett oda hozzá és mikor odaért, megölelte. Néhány pillanat múlva a füle mögé simított néhány tincset, majd suttogni kezdett. - Légy újra a régi.... csak ma estére.
Ismét bólintott egyet. Hannibal először gyengéden érintette össze ajkaikat, majd miután elváltak, körmeivel felmarta a nyakát és a kiserkenő vér miatt reszketni kezdett. Nagyot nyelt, de nem utasította el. Öt év után először engedett vámpír énjének. Lassan közelebb húzódott és lenyalta a kiszivárgó karmazsin színű nedvet. Nem bírt magával, fogait a sebbe mélyesztette és mohón kezdte szívni.
Riadtan ült fel az ágyban és semmivel sem törődve takarta ki gyorsan magát. Ugye nem? Nem. Egy ujjal sem ért hozzá. A póló és a rövidnadrág ugyanolyan állapotban volt rajta, mint ahogy korábban. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább így nem bántotta. Kezét a nyakához kapta. Az érintéstől azonnal sajogni kezdett. Eluralkodott rajta a düh és már majdnem túlvilági erővel vágott maga elé az ágyra. - Köszönöm, Chanyeol.
- Mit is? - hallotta meg mélyen búgó hangját a tőle nem messze lévő fotelből.
- Még mindig itt vagy? - húzta el a száját. - Megkaptad, amit akartál, így el is mehetsz!
- Ne parancsolgass! - hajolt hozzá közelebb. - Akkor megyek el, amikor akarok.
Néhány pillanatra megrémült vörösen izzó szemeitől, majd olyan nyugodtsággal bámult rá, amitől a fiúnak mosolyognia kellett. Közelebb húzódott hozzá, hogy lássa még mindig olyan bátor-e, mint korábban és a tekintete nem változott. Érezte, hogy lassan a nyakához hajol, majd finoman végignyal rajta. - Eszedbe se jusson! - Hiába parancsolt rá, nem hatott. A hajába túrt, majd minden erejét összeszedve elhúzta onnan.
Chanyeol izzó szemeiben dühöt látott, de nem engedhette meg magának, hogy megrémüljön. Erőt merített régi énjéből, de a fiúnak ez sem állta útját. - Eressz! - próbálta kikövetelni, hogy hagyja abba.
A fiú morogni kezdett, majd megragadta azt a kezét, amivel a hajába túrt. - Ne ellenkezz, úgy kevésbé fáj. - A következő pillanatban felkapta a csuklóját és belemélyesztette fogait. Minden egyes kortynál elégedetten morgott.
Rángatni kezdte a kezét, de csak még szorosabban fogta. - Chanyeol, kérlek. - Utat engedett a könnyeinek. - Megígérted! - Ez a hangsúly végre észhez térítette a fiút és eltávolodott tőle. Azonnal kipattant az ágyból, majd leszaladt a lépcsőn és a bejárati ajtóig meg sem állt. Kinyitotta, de ki már nem tudott lépni rajta, majd egy kar visszarántotta.
Szembe találta magát Chanyeol-lal, de ezúttal közel sem volt olyan mérges, mint korábban. Nagyot nyelt, mikor közelebb húzódott hozzá és ezúttal nem a nyakához hajolt. Alig néhány centire volt tőle. A homlokához hajolt és egy apró csókot lehelt rá. Zavartan pislogott, majd miután a fiú elvált tőle, felemelte a kezét és cirógatni kezdte az arcát.
Nem lepte meg, mikor ismét a nyakához hajolt és ezúttal hagyta is. Egy régi érzést dédelgetett magában, mikor még vámpírként hagyta, hogy egyik családtagja igyon a véréből. Először tőle is félt, majd amikor gyengédséget mutatott felé, megenyhült és élvezte, miközben belekóstolt. Tudod..... van kellemesebb mód is, hogy rábírj egy lányt.... - ahogy ismét a nyelvével bökdöste a nyakán lévő sebet, felnyögött. - ... arra, hogy ihass a véréből.
Elhajolt a nyakától, amint ujjaival gyengéden a hajába túrt, de nem ragadott bele, csak időnként a tartóját is simogatta. Mélyen a szemeibe nézett és résnyire nyitotta ajkait, hogy mondhasson valamit, de ehelyett a fiú csak végignyalt rajtuk. - Akarlak. - suttogta a szájába.
Hangosan sóhajtott egyet, majd hátravetette a fejét, hogy jobb hozzáférést biztosítson neki. Ahelyett, hogy ismét megharapta volna, inkább apró csókokat lehet az apró pontszerű sebekre. Kicsit eltávolodott tőle, körmeivel felmarta saját nyakán a bőrét és kérdően meredt rá.
Úgy nézett a fiúra, mintha a halálos ítéletét közölte volna vele és látszódott rajta, hogy cseppet sem tetszik neki, hogy nem akar rátapadni a sebre. Könnyek gyűltek ismét a szemében, nem akarta megtenni, holott tudta, hogy akarata ellenére is rá fogja kényszeríteni, de reménykedett benne, hogy mégis megkegyelmez neki. Hiába.
Rettegett attól, hogy a fiú vérének íze kicsalja belőle a vérszívó szörnyeteget, ezért küzdeni kezdett vele. A mellkasát taszigálta és időnként ütögette is, hogy térjen észhez, de nem volt szerencséje. A következő pillanatban megragadta a tarkóját és száját erősen rányomta a szivárgó sebre. Erősebben kezdett kapálózni, ahogy a fiú vére a szájába csorgott. Néhány pillanattal később már nem állt ellen, sőt, a nyaka köré fonta a kezét és rátapadt a sebre.
Mikor észrevette mit csinál, ellökte magától a fiút és a konyhába ment. Zihálni kezdett, a vér száguldozott az ereiben, érzékei kezdtek kiélesedni és a szemfogai is kezdtek megnyúlni. Reszketni kezdett, de akárhogy próbált uralkodni rosszabbik énjén nem járt sikerrel. Mikor felemelte a fejét, meglátta fekete szemeit az ablakban. Néhány pillanat múlva két kart érzett meg maga körül. - Ne érj hozzám. - morogta semmivel sem törődve.
- Mindjárt vége. - suttogta a fülébe mélyen búgó hanggal.
Ez volt az utolsó, amit hallott, mielőtt minden elsötétült előtte. Mikor legközelebb kinyitotta a szemét, a nap lemenőben volt és Chanyeol-t sem látta a közelében. Ahogy felült az ágyban, meglepetten vette észre, hogy elmúlt a köhögése és a tüdejét sem érezte már annyira nehéznek. A láza is lejjebb ment és úgy érezte magát, mintha semmi baja sem lenne. Gyorsan bemasírozott a fürdőbe, lezuhanyzott, fogat mosott, megfésülködött, majd felöltözött kényelmes cuccokba és elindult a Bloodlust klubba.
Egész úton szédült. Megállt pár lépésre a bejárattól, hogy erőt gyűjthessen.
Mélyeket sóhajtott, majd amikor jobban lett, megigazította a ruháját és tovább indult a bejárat felé. Az ajtóban álló biztonsági őrök azonnal meghajoltak előtte és kinyitották előtte az ajtót. Ez sosem változott. Jól tudták, hogy emberi életet él, mégis ugyanúgy tisztelték és szerették, mint korábban. Nem szólt senkihez, csak lazán intett az ismerős arcoknak, akik üdvözölték őt a távolból. Nem állt meg beszélgetni, csak az iroda felé vette az irányt.
Be sem kellett kopognia, mert egy ismerős arc nyitotta ki az ajtót előtte és invitálta be. Mintha legalább ezer éve nem látta volna a fiút, úgy ölelte át. Nem más várta őt, mint vérvonalának egyik tagja Gaspard vagy ahogy a természetfeletti világban ismerik, Hannibal. Hosszú percekig ölelték egymást, és mikor elengedték egymást, a fiú az ölébe kapta és lefektette az ott lévő kanapék egyikére, ő pedig egy pár méterre lévő asztalra könyökölt.
- Még mindig szarul nézel ki. - Hannibal szájából ezek a szavak nem sértőek voltak számára, hanem szívmelengetőek. Volt egy bizonyos nyelv, amin jól megértették egymást még akkor is, ha nem beszéltek. Egyedül ő tudta hogy kellett leállítani, ha tombolt.
- Kösz. - húzta mosolyra a száját. Nem akarta lefutni a felesleges köröket, hiszen jól tudta mi a helyzet vele. Annak ellenére, hogy emberként élt, megvolt a kötelék közöttük.
- Hiányzol. - a fiú szemeiben könyörgést vélt felfedezni. Kétségbeesettebbet, mint eddig bármikor. Egy kósza könnycsepp gördült végig az arcán.
- Te is nekem. - válaszolta és jól tudta hogy értette Hannibal. Túlságosan is jól ismerte már ahhoz. - Emlékszel, mikor találkoztunk? Tomboltál. - mosolyogva törölte le arcáról a könnyeket. - Rosszabb voltál még nálam is.
- És te megmutattad nekem a helyes utat.
- Imádtam vámpír lenni, de Justin-nal az is eltűnt. - tudta, hogy a hangjából süt a fájdalom és az elégedetlenség, de a fiú előtt nem titkolta soha. Mellette mert elesett lenni és nem hallgatott el előle semmit.
- Nagyon fáj? - a kérdés nem lepte meg egyáltalán. Nem bízott a hangjában és a sírás is fojtogatta a torkát, így elintézte egy bólintással. - Változz vissza!
A kijelentése teljesen váratlanul érte. - Tessék?
- Légy az, aki régen voltál! Ne sanyargasd magad tovább!
- Hannibal. - Hiába próbálta csitítani, a fiúból megállás nélkül dőltek a szavak.
Nem bírt tovább feküdni. A fiú elérte, hogy még rosszabbul érezze magát, mert ő magányos és hiányolja régi énjét. Lassan lépkedett oda hozzá és mikor odaért, megölelte. Néhány pillanat múlva a füle mögé simított néhány tincset, majd suttogni kezdett. - Légy újra a régi.... csak ma estére.
Ismét bólintott egyet. Hannibal először gyengéden érintette össze ajkaikat, majd miután elváltak, körmeivel felmarta a nyakát és a kiserkenő vér miatt reszketni kezdett. Nagyot nyelt, de nem utasította el. Öt év után először engedett vámpír énjének. Lassan közelebb húzódott és lenyalta a kiszivárgó karmazsin színű nedvet. Nem bírt magával, fogait a sebbe mélyesztette és mohón kezdte szívni.
2013. június 24., hétfő
Cruel Intentions 1. fejezet
Zihálva ébredt fel álmából, már ki tudja hanyadszorra. Rémálmai voltak. Nem is csoda, az elmúlt napok még egy egyszerű halandó számára is borzalmasak lennének. Alig kapott levegőt. Ahogy felült köhögni kezdett. Beteg volt és nem azért, mert a fiú betegítette meg. Nem a harapástól volt rosszul. Körülbelül egy héttel korábban az egyetemről gyalog indult haza. Utolsó nap volt.
Épp félúton járt a lakása felé, mikor hirtelen eleredt az eső. Ez volt az ő szerencséje! Nem számított rá és nem vitt magával esernyőt mondván, hogy még előtte hazaér. Mióta emberi életet élt és felhagyott a vámpírkodással, nemcsak a jó oldalát élvezhette, hanem a rosszat is. Sajnos az emberek időnként megbetegszenek.
Aznap este a fiú is elment hozzá. Éppen a haját törölgette, mikor váratlanul felbukkant.
Egy sikátor közelében találkozott vele. Éppen áldozatának vérét szívta, jólesően morogva. Nagyot nyelt, de megkockáztatta, hogy elmegy mellettük és ez volt az egyik legrosszabb gondolat, ami évek óta megfordult a fejében.
Megpróbált a lehető legóvatosabban elmenni mellettük, de amint pár lépésre eltávolodott, a fiú eltűnt az áldozattól, aki zihálva csusszant le a fal mentén a földre. Kapkodta a fejét, miközben körbe fordult, hogy tudja hol lehet, de nem látta. Ilyenkor utálta, hogy elnyomta magában a vérszívó démont, de nem tehetett mást. Rettegett attól, hogy olyan sorsra jut, mint akit korábban kóstolgatott.
Nagyot nyelt majd tovább indult. Szíve kihagyott néhány ütemet és lassan kezdett attól félni, hogy kiszakad a mellkasából. Gyorsan szedte a levegőt és pánikolni kezdett. Rémisztő volt áldozatként belecsöppenni egy ilyen jelenetbe. - Már csak pár lépés. - biztatta magát gondolatban és mikor kiért onnan, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem kellett volna.
Ahogy kiért, a vele szemben és jobb oldalán lévő épületeket mérte végig a sóhaj előtt, de a bal oldalára nem nézett. Óvatosan fordította a fejét balra és akkor meglátta a falon guggoló fiút. Kinyitotta a száját, hogy sikíthasson, de egy kéz megakadályozta benne. Szorosan a falhoz préselte. Szemeivel a közelben elsétáló embereket nézte, reménykedve, hogy valamelyikük észreveszi őt, de ez nem történt meg.
Pár pillanattal később feladta a reményt és az őt bámuló fiúra nézett. Szemei vörösen égtek a dühtől, majd a szájára pillantott, ahonnan időközben elkezdte lenyalogatni a vért. A karmazsin színű folyadék élénk színe és illata teljesen elvette az eszét. A benne lévő vérszívó próbált utat találni magának. Összeszedte minden erejét és úgy ahogy szokta ismét elnyomta magában. A következő pillanatban azon kapta magát, hogy egyáltalán nem küzd az őt fogva tartó vámpír ellen.
Mélyen belenézett azokba az izzó szemekbe és szinte rögtön elfogta a félelem. Most nem volt olyan szórakoztató a másik oldalon lenni, mint korábban. Amint komolyabban pánikolni kezdett volna, hirtelen furcsán kezdte érezni magát. Olyan volt, mintha elbűvölték volna. Még sosem érzett ilyet, mindenesetre tetszett neki a dolog és végig tudta mi következik.
A fiú megnyalta ajkait, egyik kezét a derekára fonta rá, másik ugyanúgy a száján pihent, majd hirtelen eltűnt a látóteréből. A következő pillanatban fejét jobb oldalra fordította és megérezte, ahogy mohón végignyal rajta a nyelvével a kulcscsontjától egészen a füléig. Zihálni kezdett a hirtelen jött érzéstől, majd nemsokkal később teste ívbe feszült a gerincén végigfutó fájdalomtól, mikor fogai a bőrébe mélyedtek.
Kezeit felemelve mellkasánál próbálta taszigálni a fiút, de ő csak még szorosabbra fonta a karját körülötte. Mivel ez nem hatott, vergődni kezdett. Ezzel elérte, hogy elhajoljon a nyakától, de csak annyi időre, hogy azzal a kezével, amivel korábban a derekát ölelte felnyomja az övéit a feje fölé, aztán ismét a nyakára tapadt. Nem adta fel és még jobban küzdeni kezdett, válaszul pedig csak még közelebb préselte magát támadója hozzá.
Próbált olyan helyzetbe kerülni, hogy le tudja magáról lökni, de nem volt már hozzá ereje, mert ahogy a vért szipolyozta ki belőle, fokozatosan gyengülni kezdett, végül pedig megadta magát. Kis idővel később érezte, hogy a száját betapasztó kéz lejjebb csúszott a derekára, hogy stabilabban tudja őt tartani. Könnyek gyűltek a szemében és arra sem volt ereje, hogy felemelje a kezét és letörölje őket, mikor legördültek az arcán, egyenesen a fiúra.
Támadója ekkor abbahagyta a szipolyozást és ránézett. - Kérlek. - suttogta erőtlenül. - Többet ne. - Alig volt magánál és küzdött az ébren maradásért. Újabb könnyek találtak utat maguknak, amiket egy most már forró kéz szárított fel az arcáról. Már tudta milyen az, ha valakit akarta ellenére kóstolnak meg és elbájolják. Korábban élvezett minden egyes percet, míg valakivel ezt csinálta, de egyáltalán nem volt erőszakos, sőt... Hagyta, hogy áldozata döntse el akarja vagy sem.
Halványan érzékelte, hogy a fiú az ölébe veszi, majd elsötétült minden előtte. Mikor magához tért, a lakásában volt és a saját ágyában feküdt. Szaggató fejfájással ült fel, majd amikor eszébe jutottak a nemrég történtek, idegesen kapkodta a fejét. Lassan csusszant az ágy szélére és kászálódott ki onnan. A sötétítőkkel elhúzott ablakhoz ment, hogy elhúzhassa azokat. Ahogy az anyaggal játszott, hirtelen erős fénnyel találta magát szemben.
Fájdalmasan nyöszörögve tette a kezeit a szeme elé, hogy lassan hozzá szokathassa őket. Hátra lépett, egészen az ágyáig, majd leült rá és a földet nézegette. Percekkel később csoszogott ki a fürdőbe, hogy megnézze a fiú által ejtett sebeket a nyakán. A mosdókagylóhoz sietett, megnedvesített egy kisebb törölközőt és azzal kezdte tisztogatni a sebet és a környékét.
Emlékeiből a fiú közeledő léptei zökkentették ki. Nagyot nyelt, mikor meglátta vörösen izzó szemeit. Hirtelen köhögni kezdett, ezzel kiejtve kezéből a törölközőt. Szédülni kezdett. Elveszítette az egyensúlyát és a földön kötött volna ki, ha a fiú nem kapja el. Felváltva fázott és melege volt. Fájdalom járta át a testét és nyöszörögni kezdett tőle.
Mintha kihúzták volna alóla a talajt, majd azt érezte, hogy lefektetik az ágyba. - Kérlek, csak most hagyj. - Amint kimondta a mondatot, rögtön el is aludt. Mikor legközelebb felébredt, már sötét volt odakint. Megpróbált kikelni az ágyból és akkor vette észre a vizes ruhákat a csuklóján, bokáján, homlokán és a nyakán. Mellkasára tette a kezét, mert alig kapott levegőt.
Néhány pillanatra rá két hűvös kezet érzett meg a vállán. - Jobban vagy? - simított végig az arcán. Még mindig forró volt. Megrázta a fejét, majd kikászálódott az ágyából. Kiment a szobából, le a lépcsőn, míg a konyháig nem ért. A hűtőből hűs üdítőért nyúlt, de rögtön meg is állt, amint megpillantott néhány zacskó vért. Vérszívó énje azonnal követelni kezdte az élénk vörös és folyékony nedűt.
Nagyot nyelt, majd semmi mást nem hallott, ahogy a szíve őrülten zakatolni kezd a és a vér áramlását az ereiben. Valami túlvilági hang visszhangzott. - Igyál! Légy az, aki vagy. - Zihálni kezdett. A hang egyre jobban csábította. Finoman a csomaghoz érintette az egyik ujját, amire néhány csepp vér került. Szemei azonnal éjfeketévé váltak, majd másik kezével kivette az üdítőt. Bezárta a hűtőt és amikor visszafordult, lenyalta ujjairól a vért.
Szinte érezte, hogy a fiú mögötte áll. Igyekezett ismét elnyomni magában vámpír énjét és mikor sikerült, levegővétele visszatért a normál iramba. Visszatért a lüktető fejfájása is, de a köhögése elmúlt. Reszketve nyúlt a felső szekrény ajtajához és vette ki a lázcsillapítót. Bevett a szájába egyet, majd néhány korty üdítővel fejét kicsit hátravetve lenyelte.
Mikor kifújta a levegőt, megérezte a fiú ajkait a nyakán. Bosszúsan sóhajtott és próbálta lefejteni magáról Chanyeol karjait, de ő csak szorosabbra fonta őket. Mielőtt belemélyedtek volna fogai a nyakába, lerázta magáról és felszaladt a szobájába, de rögtön azután, hogy bezárta az ajtót, Chanyeol elkapta és a falhoz nyomta.
- Mondtam, hogy ne küzdj, különben fájni fog!
- Chanyeol, kérlek.... - hebegte a könnyeivel küszködve. Nem akarta, hogy megtudja mit tett az imént.
- Sajnálom... - suttogta, mielőtt a nyakához hajolt és belé mélyesztette a fogait.
Zokogni kezdett a rátörő fájdalomtól. Mellkasára tette a kezét és taszigálni kezdte, ahogy ilyenkor mindig, de esélye sem volt. Gyorsan fogyott az ereje és hamarosan minden elsötétült előtte.
Épp félúton járt a lakása felé, mikor hirtelen eleredt az eső. Ez volt az ő szerencséje! Nem számított rá és nem vitt magával esernyőt mondván, hogy még előtte hazaér. Mióta emberi életet élt és felhagyott a vámpírkodással, nemcsak a jó oldalát élvezhette, hanem a rosszat is. Sajnos az emberek időnként megbetegszenek.
Aznap este a fiú is elment hozzá. Éppen a haját törölgette, mikor váratlanul felbukkant.
Egy sikátor közelében találkozott vele. Éppen áldozatának vérét szívta, jólesően morogva. Nagyot nyelt, de megkockáztatta, hogy elmegy mellettük és ez volt az egyik legrosszabb gondolat, ami évek óta megfordult a fejében.
Megpróbált a lehető legóvatosabban elmenni mellettük, de amint pár lépésre eltávolodott, a fiú eltűnt az áldozattól, aki zihálva csusszant le a fal mentén a földre. Kapkodta a fejét, miközben körbe fordult, hogy tudja hol lehet, de nem látta. Ilyenkor utálta, hogy elnyomta magában a vérszívó démont, de nem tehetett mást. Rettegett attól, hogy olyan sorsra jut, mint akit korábban kóstolgatott.
Nagyot nyelt majd tovább indult. Szíve kihagyott néhány ütemet és lassan kezdett attól félni, hogy kiszakad a mellkasából. Gyorsan szedte a levegőt és pánikolni kezdett. Rémisztő volt áldozatként belecsöppenni egy ilyen jelenetbe. - Már csak pár lépés. - biztatta magát gondolatban és mikor kiért onnan, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem kellett volna.
Ahogy kiért, a vele szemben és jobb oldalán lévő épületeket mérte végig a sóhaj előtt, de a bal oldalára nem nézett. Óvatosan fordította a fejét balra és akkor meglátta a falon guggoló fiút. Kinyitotta a száját, hogy sikíthasson, de egy kéz megakadályozta benne. Szorosan a falhoz préselte. Szemeivel a közelben elsétáló embereket nézte, reménykedve, hogy valamelyikük észreveszi őt, de ez nem történt meg.
Pár pillanattal később feladta a reményt és az őt bámuló fiúra nézett. Szemei vörösen égtek a dühtől, majd a szájára pillantott, ahonnan időközben elkezdte lenyalogatni a vért. A karmazsin színű folyadék élénk színe és illata teljesen elvette az eszét. A benne lévő vérszívó próbált utat találni magának. Összeszedte minden erejét és úgy ahogy szokta ismét elnyomta magában. A következő pillanatban azon kapta magát, hogy egyáltalán nem küzd az őt fogva tartó vámpír ellen.
Mélyen belenézett azokba az izzó szemekbe és szinte rögtön elfogta a félelem. Most nem volt olyan szórakoztató a másik oldalon lenni, mint korábban. Amint komolyabban pánikolni kezdett volna, hirtelen furcsán kezdte érezni magát. Olyan volt, mintha elbűvölték volna. Még sosem érzett ilyet, mindenesetre tetszett neki a dolog és végig tudta mi következik.
A fiú megnyalta ajkait, egyik kezét a derekára fonta rá, másik ugyanúgy a száján pihent, majd hirtelen eltűnt a látóteréből. A következő pillanatban fejét jobb oldalra fordította és megérezte, ahogy mohón végignyal rajta a nyelvével a kulcscsontjától egészen a füléig. Zihálni kezdett a hirtelen jött érzéstől, majd nemsokkal később teste ívbe feszült a gerincén végigfutó fájdalomtól, mikor fogai a bőrébe mélyedtek.
Kezeit felemelve mellkasánál próbálta taszigálni a fiút, de ő csak még szorosabbra fonta a karját körülötte. Mivel ez nem hatott, vergődni kezdett. Ezzel elérte, hogy elhajoljon a nyakától, de csak annyi időre, hogy azzal a kezével, amivel korábban a derekát ölelte felnyomja az övéit a feje fölé, aztán ismét a nyakára tapadt. Nem adta fel és még jobban küzdeni kezdett, válaszul pedig csak még közelebb préselte magát támadója hozzá.
Próbált olyan helyzetbe kerülni, hogy le tudja magáról lökni, de nem volt már hozzá ereje, mert ahogy a vért szipolyozta ki belőle, fokozatosan gyengülni kezdett, végül pedig megadta magát. Kis idővel később érezte, hogy a száját betapasztó kéz lejjebb csúszott a derekára, hogy stabilabban tudja őt tartani. Könnyek gyűltek a szemében és arra sem volt ereje, hogy felemelje a kezét és letörölje őket, mikor legördültek az arcán, egyenesen a fiúra.
Támadója ekkor abbahagyta a szipolyozást és ránézett. - Kérlek. - suttogta erőtlenül. - Többet ne. - Alig volt magánál és küzdött az ébren maradásért. Újabb könnyek találtak utat maguknak, amiket egy most már forró kéz szárított fel az arcáról. Már tudta milyen az, ha valakit akarta ellenére kóstolnak meg és elbájolják. Korábban élvezett minden egyes percet, míg valakivel ezt csinálta, de egyáltalán nem volt erőszakos, sőt... Hagyta, hogy áldozata döntse el akarja vagy sem.
Halványan érzékelte, hogy a fiú az ölébe veszi, majd elsötétült minden előtte. Mikor magához tért, a lakásában volt és a saját ágyában feküdt. Szaggató fejfájással ült fel, majd amikor eszébe jutottak a nemrég történtek, idegesen kapkodta a fejét. Lassan csusszant az ágy szélére és kászálódott ki onnan. A sötétítőkkel elhúzott ablakhoz ment, hogy elhúzhassa azokat. Ahogy az anyaggal játszott, hirtelen erős fénnyel találta magát szemben.
Fájdalmasan nyöszörögve tette a kezeit a szeme elé, hogy lassan hozzá szokathassa őket. Hátra lépett, egészen az ágyáig, majd leült rá és a földet nézegette. Percekkel később csoszogott ki a fürdőbe, hogy megnézze a fiú által ejtett sebeket a nyakán. A mosdókagylóhoz sietett, megnedvesített egy kisebb törölközőt és azzal kezdte tisztogatni a sebet és a környékét.
Emlékeiből a fiú közeledő léptei zökkentették ki. Nagyot nyelt, mikor meglátta vörösen izzó szemeit. Hirtelen köhögni kezdett, ezzel kiejtve kezéből a törölközőt. Szédülni kezdett. Elveszítette az egyensúlyát és a földön kötött volna ki, ha a fiú nem kapja el. Felváltva fázott és melege volt. Fájdalom járta át a testét és nyöszörögni kezdett tőle.
Mintha kihúzták volna alóla a talajt, majd azt érezte, hogy lefektetik az ágyba. - Kérlek, csak most hagyj. - Amint kimondta a mondatot, rögtön el is aludt. Mikor legközelebb felébredt, már sötét volt odakint. Megpróbált kikelni az ágyból és akkor vette észre a vizes ruhákat a csuklóján, bokáján, homlokán és a nyakán. Mellkasára tette a kezét, mert alig kapott levegőt.
Néhány pillanatra rá két hűvös kezet érzett meg a vállán. - Jobban vagy? - simított végig az arcán. Még mindig forró volt. Megrázta a fejét, majd kikászálódott az ágyából. Kiment a szobából, le a lépcsőn, míg a konyháig nem ért. A hűtőből hűs üdítőért nyúlt, de rögtön meg is állt, amint megpillantott néhány zacskó vért. Vérszívó énje azonnal követelni kezdte az élénk vörös és folyékony nedűt.
Nagyot nyelt, majd semmi mást nem hallott, ahogy a szíve őrülten zakatolni kezd a és a vér áramlását az ereiben. Valami túlvilági hang visszhangzott. - Igyál! Légy az, aki vagy. - Zihálni kezdett. A hang egyre jobban csábította. Finoman a csomaghoz érintette az egyik ujját, amire néhány csepp vér került. Szemei azonnal éjfeketévé váltak, majd másik kezével kivette az üdítőt. Bezárta a hűtőt és amikor visszafordult, lenyalta ujjairól a vért.
Szinte érezte, hogy a fiú mögötte áll. Igyekezett ismét elnyomni magában vámpír énjét és mikor sikerült, levegővétele visszatért a normál iramba. Visszatért a lüktető fejfájása is, de a köhögése elmúlt. Reszketve nyúlt a felső szekrény ajtajához és vette ki a lázcsillapítót. Bevett a szájába egyet, majd néhány korty üdítővel fejét kicsit hátravetve lenyelte.
Mikor kifújta a levegőt, megérezte a fiú ajkait a nyakán. Bosszúsan sóhajtott és próbálta lefejteni magáról Chanyeol karjait, de ő csak szorosabbra fonta őket. Mielőtt belemélyedtek volna fogai a nyakába, lerázta magáról és felszaladt a szobájába, de rögtön azután, hogy bezárta az ajtót, Chanyeol elkapta és a falhoz nyomta.
- Mondtam, hogy ne küzdj, különben fájni fog!
- Chanyeol, kérlek.... - hebegte a könnyeivel küszködve. Nem akarta, hogy megtudja mit tett az imént.
- Sajnálom... - suttogta, mielőtt a nyakához hajolt és belé mélyesztette a fogait.
Zokogni kezdett a rátörő fájdalomtól. Mellkasára tette a kezét és taszigálni kezdte, ahogy ilyenkor mindig, de esélye sem volt. Gyorsan fogyott az ereje és hamarosan minden elsötétült előtte.
Cruel Intentions - Ismertető
Jan a híres vámpírklán, a Hatcher-ök eredőjének, Lucian-nek utóda. Csak ő képes véréből vérvonalát bővíteni. Nem örökölte a vámpírok gyengeségén kívül egyiket se, kivéve a vérszomjat, amit igyekszik kordában tartani. Öt évvel ezelőtt feladja vámpír énjét szerelme halála után és emberként próbál boldogulni a világban.
Ennek az életnek sok hátulütője van, például az, hogy egy fiatal vámpír srác őt szemeli ki áldozatául és időnként megcsapolja akarata ellenére, emellett egyik nap bőrig ázik, aminek az lesz a következménye, hogy enyhe tüdőgyulladása van és lázzal is küzd.
A fiú nem fél kegyetlen eszközökhöz nyúlni annak érdekében, hogy megkapja amit akar.
A történet főleg Chanyeol és a lánnyal való viszonya köré, de Kai is főszerepet kap benne és időnként Kris is, na meg felbukkan a csapat többi tagja és rajtuk kívül más idol-ok és híres vámpírok. ^^
Ezúttal tényleg nem fogom vissza magam és vérben, erotikában illetve néha kegyetlenségben nem lesz hiány ^^ Remélem tetszeni fog minden olvasónak ;)
Ennek az életnek sok hátulütője van, például az, hogy egy fiatal vámpír srác őt szemeli ki áldozatául és időnként megcsapolja akarata ellenére, emellett egyik nap bőrig ázik, aminek az lesz a következménye, hogy enyhe tüdőgyulladása van és lázzal is küzd.
A fiú nem fél kegyetlen eszközökhöz nyúlni annak érdekében, hogy megkapja amit akar.
A történet főleg Chanyeol és a lánnyal való viszonya köré, de Kai is főszerepet kap benne és időnként Kris is, na meg felbukkan a csapat többi tagja és rajtuk kívül más idol-ok és híres vámpírok. ^^
Ezúttal tényleg nem fogom vissza magam és vérben, erotikában illetve néha kegyetlenségben nem lesz hiány ^^ Remélem tetszeni fog minden olvasónak ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)